a napjaim.Munka,főzés,vasalás,takaritás,gyermekkel séta,csavargás,esti fürdetések,lefekvések és másnap kezdeni majdnem mndent ugyanúgy.
De az új munkám nagyon boldoggá tesz!Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen örömöt ad a takaritás!Ugye mindenki aki arra gondol,hogy takaritania kell otthon,borsózik a háta és nem sok a kedve hozzá!Vagy nem igy van?
Nekem egy időben igy volt.Muszájból,megszokásból az ember megcsinálja.
Van aki utál mosogatni,van aki utál vasalni.Képzeljétek én mindkettőt utáltam,de mára megváltozott!Alig várom,hogy kézbe vegyem a dolgokat a munkahelyemen és neki álljak a házat rendbeszedni! A házaspár kedves,a gyerekek jól neveltek és aranyosak,mindenki elvonuk,mikor én megérkezem és hagyják hadd csináljam a dolgomat,sokszor órákig nem látom őket,pedig én nem biztos,hogy igy megbiznék akárkiben.
Szép az élet! :-)
Telnek-múlnak
Bejegyezte: Cicolány dátum: 22:02
Címkék: Gondolatok, Takaritás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Micsoda hozzáállás!!!
Nem semmi.
Kitettem a linkjét, meghallgathatod.
Köszi a linket,PI !
Mire értetted,hogy micsoda hozzáállás??
Hát, hogy jó a hozzáállásod a takarításhoz. Sajnos van olyan takarítónőm, aki ezt nem mondhatja el magáról.
Tehát jól állsz a munkához hozzá.
Köszi PI!!
Szivesen
Megjegyzés küldése