Beszélgetek emberekkel.Senki sem tökéletes.Van aki durvábban beszél veled,de nagyon őszintén,van aki hizeleg,mert olyan a stilusa,vannak kedvesebbek,vannak szókimondóak és viccelődőek.Nem vagyunk egyformák.
Sokszor mondtak nekem dolgokat,ami nem bántás volt a részükről és mégis fájt,de azt mondtam és vagyok a túlérzékeny,elmúlt.
De most olyasmi történt,amire nem is számitottam!
Valaki,aki már sokszor megvágott akaratlanul,de én igyekeztem nem szivre venni,nem áll szóba velem,mert viccből mondtam valamit és félreértette.Esélyt sem adott,hogy megmagyarázzam,nem rossz szándékkal tettem és még én alszok 2 napja álmatlanul miatta!
Érdemes ezen rágódni?
Úgy érzem már térden csúszok előtte,és mégsem hallgat meg.
Nekem is van büszkeségem és bármennyire fáj,belefáradtam.
Akkor most mi van??
Bejegyezte: Cicolány dátum: 13:38
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Tök jó egy az avatárunk:-D
Belly,nem hittem a szememnek!
Cicó, hogy érdemes e ezen rágódni? Nem, rágódni nem érdemes! Ha igeszerűen szeretnéd megoldani, akkor még egyszer bocsánatot kérhetnél, szívedből (pl. levélben, hogy megmaradjon neki). És Isten elé járulhatsz bűnbánattal, ha úgy érzed, hogy van miért. És utána lépjél túl, imádkozva azért, hogy az Úr segítsen neki megbocsátani, mert neki sem jó így, hiszen a méreg, az méreg. ;)
Eszti,köszönöm tanácsodat!
Én rendeztem a részemet,mostmár könnyebb,ha nem bocsát meg,lelke rajta.Sajnos nagyon önfejű.
Megjegyzés küldése