Az akaratos gyerek

(Ha idézek egy könyvből,nem muszály egyet érteni vele,és nem kell lehordani ilyen udvariatlanul mindenkit,aki bemutat egy könyvet).

Egyik olvasmányom hónapok óta dr.James Dobson Az akaratos gyerek című könyve.
Akinek lehetősége van elolvasni,tegye meg,nagyon sokat fog tanulni belőle.Gyakorlati tanácsok szülőknek,néhol humoros történetekkel fűszerezve az író saját tapasztalatait bemutatva gyermekével.Korosztály szerint is le van írva.

Tizenöttől huszonnégy hónapos korig

"Azt mondtuk,hogy az emberiséget két csoportba oszthatjuk:azokra,akik "igen"-nel szavaznak az élet különféle kihívásaira,és azokra,akik legszívesebben "nem"-mel válaszolnak mindenre.Meggyőződéssel állítom,hogy minden tipegő korú gyermek "nem"-mel szavazna.Ha szabad egy szóval jellemeznem a tizenöt és huszonnégy hónapos kor közötti időszakot a gyermek életében,az a szó:Nem! Nem akar tejbegrízt enni.Nem akar a dömperjével játszani.Nem akar fürödni.És ami mindennél bizonyosabb,soha nem akar lefeküdni.Könnyű belátnunk,miért hívják ezt az életszakaszt másszóval "az első dackorszaknak".
...valljuk be,vannak idők,amikor egy tipegő korú kisgyermek megfosztja a családot a nyugalomtól és a békességtől.(Az én kisfiam,Ryan,előszeretettel buborékolt a kutya ivóvizében-olyan játék,amitól még ma is borsózik a hátam.)
Azonban minden küzdelmével,kibontakozásával és kiteljesedésével együtt mégis ez nevezhető az élet legmegragadóbb szakaszának.
Naponta új szavakat tanulnak.Ennek az életkornak az aranyos kis szóbeli megnyilatkozásaira fél évszázadon át emlékszünk.A Mikulás és a tündérmesék,meg a puha kis kutyusok izgalma tölti be ezt az időszakot.Ami pedig a legfontosabb,ez a szeretetnek és melegségnek az ideje ,amely azonban túl gyorsan elrohan.Idősebb szülők milliói minden vagyonukat odaadnák azért,hogy már felnőtt gyermekeikkel visszamehessenek a múltba,és újraélhessék azokat a gyorsan múló napokat tipegő gyermekeikkel."
folyt.köv.

4 megjegyzés:

Baszkupapa írta...

Ha te úgy gondolod, hogy a tipegő kisgyerek megfoszt a nyugalomtól akkor neked minek gyerek te szerencsétlen? Nekem három gyermekem és három unokám van de sohasem gondoltam, hogy megfosztana bármelyik is a nyugalomtól.
A gyerek keresztnevéhez meg külön gratulálok.

Névtelen írta...

na és akkor mi van, ha a gyerek nem eszi meg a tejbegrízt, vagy bármi mást? milyen tragédia történik, ha nem játszik a dömperrel? miért baj az, ha egy kicsi gyerek felfedezi azt, hogy önálló személyiség és saját akarata van? miért nem lehet az őt érintő dolgok eldöntésének azt a részét rá hagyni, ami számára nem káros? miért annyira fontos, hogy helyette a szülő akarja megmondani még azt is, hogy milyen étel ízlik és mitől undorodik? Egy kisgyereknek a szülő maga az Isten. Miért kell a benne való bizalmat tudatosan lerombolni azzal, hogy fájdalmat okozunk neki - ráadásul Istenre mutogatva????
Tüske Zs.

Cicolány írta...

Kedves Baszkupapa!
HA FIGYELMESEN OLVASTAD VOLNA A BEJEGYZÉST,ÉSZRE VETTED VOLNA,HOGY jAMES DOBSONT-TÓL SZÓLT AZ EGÉSZ IDÉZET ÉS AZ Ő KISFIÁT HIVJÁK RYAN-NEK,NEM AZ ENYÉMET.

Ha idézek egy könyvből,nem muszály egyet érteni vele,és nem kell lehordani ilyen udvariatlanul mindenkit,aki bemutat egy könyvet.

Cicurka írta...

Szia Cicolány!
Nem mai a post, de azért hátha aktuális még :).
Neten bogarásztam mikor idetévedtem és elolvastam a bejegyzésed, no meg a kommenteket is.
Hmmmmm.....
Én örülök minden egyes ajánlásnak, aki meg nem akar ajánlásokat olvasni, az ne tegye.
Másik: Baszkupapa valszeg ffi, egy ffi (már bocsánat) nem nevel gyereket a nap 24 órájában (néha még több is :)), hanem max 2-ben....
Így ahogy a könyv szerzője írta, ténylegesen vannak olyan pillanatok egy család életében (főleg ezt anyuka látja inkább), amikor felborul minden (ld nyűgösség, fogzás, kaja, ...).
Tapasztalom.
Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük gyerekünket, hanem vannak ilyen időszakok is, amelyeket meg kell élni. :)
Mindent összevetve köszi az ajánlást, el fogom olvasni a könyvet. :))))