Telnek-múlnak

a napjaim.Munka,főzés,vasalás,takaritás,gyermekkel séta,csavargás,esti fürdetések,lefekvések és másnap kezdeni majdnem mndent ugyanúgy.

De az új munkám nagyon boldoggá tesz!Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen örömöt ad a takaritás!Ugye mindenki aki arra gondol,hogy takaritania kell otthon,borsózik a háta és nem sok a kedve hozzá!Vagy nem igy van?
Nekem egy időben igy volt.Muszájból,megszokásból az ember megcsinálja.
Van aki utál mosogatni,van aki utál vasalni.Képzeljétek én mindkettőt utáltam,de mára megváltozott!Alig várom,hogy kézbe vegyem a dolgokat a munkahelyemen és neki álljak a házat rendbeszedni! A házaspár kedves,a gyerekek jól neveltek és aranyosak,mindenki elvonuk,mikor én megérkezem és hagyják hadd csináljam a dolgomat,sokszor órákig nem látom őket,pedig én nem biztos,hogy igy megbiznék akárkiben.

Szép az élet! :-)