"Ölelj át szorosan!"

Néhány ismerős anyukával vitáztunk azon,hogy óvoda vagy nagyszülő vigyázzon gyermekünkre 2-3 éves korától.
Sajnos nem engedhetjük meg,hogy itthon maradjunk évekig a gyermekünkkel,de ha egy mód van rá,én a 2 éves gyermekemet egyelőre nem vinném bölcsibe.Elsősorban mert sajnálnám kitenni minden reggel a muszáj felkelésnek,esőben-hóban menésnek,rosszindulatú-rosszul nevelt gyermekek inzultusának és a betegségeknek,amiket elkaphat akarva-akaratlanul,és még sorolhatnám.
Sajnos rengeteg anyuka mondta felháborodva,hogy a gyereknek SZOCIALIZÁLÓDNIA KELL ÉS CSAK A BÖLCSI(ÓVODA) ADJA MEG AZT!
Én meg azon a véleményen vagyok,hogy a CSALÁD ADJA MEG A LEGFONTOSABB ÉRTÉKEKET EGY GYERMEKNEK!!

Aztán olvasgatva RANSCHBURG JENŐ:Szülők könyve-t,akadtam rá a következő gondolatokra:

"Ha valaki megkérdezné tőlem,mi az a különös sajátosság,amelyet szinte kizárólag a család képes nyújtani,a amely nélkülözhetetlen ahhoz,hogy a gyermekból egészséges,harmonikus felnőtt ember váljék,azt felelném:ez a sajátosság a szülői és elsősorban az anyai szeretet.
A gyermek nevelése,szocializálása nem akkor kezdődik,amikor már beszélni lehet vele,amikor el lehet neki magyarázni,hogy a hazugság bűn,és illetlenül viselkedni szégyen,hanem a születés pillanatában induló szakadatlan folyamat,amelyben az élet korai szakaszának meghatározott,rendkivűl nagy jelentősége van.A többi felnőtt közül ebben a szakaszban emelkednek ki a gyermek számára a szülők,akiket szeret és akiknek szeretete neki mindennél fontosabb.Igy és csakis igy válik lehetővé,hogy a későbbiek során a szülők öröme és megelégedése a gyermeknek önmagában jutalom(függetlenül a csokoládétól és a játékszerektől),szomorúsága és elégedetlensége pedig önmagában is büntetés legyen(függetlenül a sarokba állitástól vagy testi fenyitéstől).....

Az életnek ez a legelső időszaka tehát kritikus szakasz.A gyermek elsősorban az anyjával való korai kölcsönös kapcsolatában tanul meg szeretettel,nyiltszivűen és bizalommal közeledni más emberek felé,igy tanulja meg értékelni mások feléje áradó szeretetét,azt az elégedettséget,melyet lyan cselekedete fölött érez,amellyel másoknak örömet szerez......

A legfontosabb azonban az anyával való testi érintkezés,az anyai ölelés.Morris -a neves angol kutató- az első három évet "ölelj magadhoz!" korszaknak nevezi,s mint látni fogjuk,annak ellenére,hogy a hatodik hónaptól a testi kapcsolat erőssége és gyakorisága csökken,ez az elnevezés igaz és érzékletes.Az anya nem egyszerűen felveszi gyermekét,hanem átkarolja,fölébe hajol,közvetlen testi érintkezést teremt vele.Az anyai test nyugalmat és biztonságot jelentő érintésének döntő szerepe van az anya és gyermek kapcsolatának későbbi alakulásában és ezen keresztül a harmonikus,szociábilis személyiség fejlődésében.
Tévhit az,hogy az első hat hónapban el lehet kéyneztetni a gyerekeket!Az a szülő,aki ebben az időszakban nem veszi fel és nem szoritja magához siró csecsemőjét,ha nem is jóvátehetetlen,de súlyos hibát követ el."Gyakorlatilag lehetetlen elég sok testi szeretetet és kapcsolatot nyújtani a gyermeknek a kritikus korai hónapok során,a az az anya,aki nem veszi figyelembe ezt a tényt,később megszenvedi majd..."-irja Morris..."
(itt hadd tegyem szóvá,hogy az én gyermekem soha nem sirt ok nélkül,ahogy mondani szokták csak "kényeskedésből" és akárhányszor ölbe vettem,tudtam és éreztem,hogy még a testi fájdalom:hasfájás,fogfájás is csökkent,mert a biztonság és az ölelés megnyugatta!-a szerk.)

A továbbiakban a könyvben is olvassuk,hogy a harmadik életév után lassan a szülőről való leválás folyamata kezdődik,ami természetesen nem azt jelenti,hogy a háttérből a szülő nem szereti és vezeti a gyermekét,de hogy a leválás törvényszerű.
Talán itt arra utalnak,hogy jöhet az óvoda és az iskola korszaka??A "barátok",kortársakkal való szorosabb kapcsolat?
Én azt hiszem,a család,és legfőképp a szülők a legszorosabb kapcsolat az életében és ahogy sokan tapasztaljuk,mire mi szülőkké válunk és gyermekeink születnek,szüleink,de legfőképp édesanyánk(ha szerencsések vagyunk) a legjobb barátainkká válnak,akikre bármikor számithatunk és ez a barátság csak mélyülhet.

3 megjegyzés:

PAMIS Takarító Kft. írta...

Igaz amit írtál.
Minden nevelés kérdése, illetve nagyban függ az ember viselkedése, hogy hogyan szocializálódik gyermekkorában. Bár szerintem már magzat korban kezd kialakulni a kapcsolat a gyerekkel, feltéve ha mondjuk mesélnek neki,beszélnek hozzá stb.
Illetve nem biztos, hogy az édesanya lesz a legjobb barát a későbbiekben, nekem pl. a lányom nagyon apás. Aztán majd később úgyis kiderül, hogy mi lesz:)

Cicó írta...

PI,a magzati korban kezdődő kapcsolatra is utal R.Jenő,csak én már nem irtam azt is le.
Az apás lányokkal kapcsolatban igazad van,nem akartam csak az anyákra utalni,csupán az én szemszögömből irtam :)

PAMIS Takarító Kft. írta...

Látod milyen okos vagyok? Pedig nem is olvastam Ranschburgot. :D
Na jó bevallom, a főiskolán tanultam.
Tudom, hogy nem akartál csak az anyákra utalni, csak eldicsekedtem, hogy milyen apás a lányom:)
Igazad van persze, hogy a Te szemszögödből irtad, én is úgy írtam volna a helyedben.